Dr. Szabó Gyula

Csillagvizsgálónk névadója 1914. június 7-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gacsályon egy hatgyermekes család negyedik gyermekeként. Iskoláit Kőszegen kezdte el, majd a Debreceni Református Főgimnáziumban letett érettségi után 1937-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetemen földrajz-történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1963-ban a szegedi Tudományegyetemen Summa Cum Laude minősítéssel védte meg a barlangok mikroklímájáról írt doktori disszertációját.

Pályáját tanfelügyelőként kezdte, majd 1945-től 1967-ig a Kilián György Gimnáziumnak (a mai Diósgyőri Gimnázium) volt szaktanára. 1967-72 között az 1. és 3. sz. Szakközépiskolák tanáraként, nyugdíjazása után pedig nevelőtanárként dolgozott tovább.

Csillagászati tevékenységét egy kis lencsés távcsővel kezdte, amellyel bemutatásokat is tartott. A Kilián Gimnázium építése során az iskola udvarán egy kis csillagdát is felépítettek, részben a tanári kar és az ifjúság társadalmi munkájának keretében. Ezen első csillagda - mely egyben hazánk legelső iskolai csillagvizsgálója is volt - tekinthető intézményünk elődjének. A csillagdában 1952-62 között tanítványaival rendszeres napfizikai méréseket végzett; az intézmény az MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriumának kihelyezett állomása volt. A csillagda mellett kapott helyet a Vasgyárból idetelepített Meteorológiai Állomás is, ami az országos hálózat részeként funkcionált. Az állomás központi szerepet töltött be, hozzá tartoztak a bükki csapadékmérő állomások is. A mérési programot kiterjesztette a légköri szennyezés mérésére - különös tekintettel az ipari területekre - és a barlangok klimatikus viszonyainak vizsgálatára is. Szenvedélyes barlangászként részt vett feltárásokban és bejárásokban. Kezdeményezésére 1962-ben a Miskolci Városi Tanács segítségével épült fel a mai "toronyházi" csillagvizsgáló, melynek kupoláját és tükrös távcsövét az LKM és a Diósgyőri Gépgyár készítette. Vezetésével az intézményben az MTA Szputnyikmegfigyelő Állomást hozott létre. Munkáját kezdetben társadalmi munkában végezte, majd a tanítás és az éjszakai megfigyelések összeegyeztethetetlensége miatt a tanítást föladva 1972-től főállásban folytatta. Az intézmény később a TIT kezelésébe került, neve Uránia Csillagvizsgáló lett, melynek vezetését 1985-ig látta el. Szakköröket vezetett, távcsöves bemutatásokat tartott iskolai csoportok és a nagyközönség részére. A Bükkben Rókafarmon csillagászati táborokat rendezett, ahová a kedvezőbb viszonyok miatt egy csillagvizsgáló építését szorgalmazta, de sajnos erre már nem került sor.

Szakmai megbecsülését jelzi, hogy vezetőségi tagja volt az 1964-ben Miskolcon megalakult Csillagászat Baráti Körének, választmányi tagja a Magyar Meteorológiai Társaságnak, tagja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, a Magyar Asztronautikai Társaságnak és a Magyar Földrajzi Társaságnak. 100 kisebb-nagyobb publikáció szerzője, szputnyikmegfigyeléseit évkönyvekben jelentette meg.

Elhivatott tanár, kutató és ismeretterjesztő volt, egész életét hivatásának szentelte, munkája egyben hobbija is volt. Lebilincselő stílusa, feledhetetlen szemléletes előadásai és vibráló szellemisége több generációra gyakorolt mély hatást, indíttatására többek választották hivatásul a meteorológiát, a földrajztudományt és a csillagászatot. Legendás közvetlensége folytán sokan Gyula bácsiként emlékeznek rá hálás szívvel. Tartalmas és tudományos értékű életpályát tudhatott magáénak.

1991. augusztus 31-én Miskolcon bekövetkezett halálával pótolhatatlan veszteség érte a miskolci csillagászatot és meteorológiát. Budapesten az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.

„Még a vasgyári tevékenységem során sikerült egy jó nagyítású csillagászati távcsövet beszereznem, s azzal először magam ismerkedtem meg az égbolttal, majd tanítványaimat is - tematika alapján - megismertettem a csodálatos csillagvilág szépségeivel. Kiszámítottuk a Hold hegyeinek magasságát, megállapítottuk a kráterek átmérőjét, a Jupiter holdjainak keringési idejét, gyönyörködtünk a Szaturnusz gyűrűjében, megismerkedtünk a csillagképekkel, kitárultak előttünk a kozmikus tér megszámlálhatatlan, tündöklő csillagjai. Távcsöves bemutatásainknak óriási sikere volt. Eredménye pedig az iskolai Csillagvizsgáló megépítése lett. 1952 és 1962 közötti időben a Csillagvizsgálóban rendszeres napfizikai mérések folytak. A MTA debreceni Napfizikai Obszervatórium kihelyezett állomása voltunk. Ezen a területen tanítványaim a tudományos kutatásba is bekapcsolódtak.”

„Pályám harmadik szakasza a toronyházi Csillagvizsgálóhoz kapcsolódik. 1962-ben a Miskolci Városi Tanács segítségével épült meg a toronyházi Csillagvizsgáló, melynek kupoláját és 30 cm-es átmérőjű tükrös távcsövét a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár készítette el. A második világháborút követő időben a tudományos-technikai forradalom hozzánk is eljutott, és az űrkutatás-űrhajózás területén fantasztikus távlatokat nyitott. Ennek eredményeképpen a toronyházi Csillagvizsgálóban a Magyar Tudományos Akadémia Szputnyikmegfigyelő Állomást hozott létre. Ennek vezetésével bíztak meg. Az iskolai Csillagvizsgáló felköltözött a toronyba. Egy ideig próbáltam az iskolai tanítást is összeegyeztetni a szputnyikmegfigyelésekből adódó feladatokkal, azonban az iskolai tanítás nappali tevékenységet, a szputnyikmegfigyelés állandó jelleggel éjszakai munkát kívánt meg. Az egyiket fel kellett adnom. Az űrkutatásnál maradtam.” „Mindhárom szakaszban az oktató-nevelői tevékenységem fontos területe volt a földrajzi-csillagászati szakköri munka. Itt jöttek össze azok a diákok, akik komolyabban akartak megismerkedni a földrajzzal és a csillagászattal, illetve ezek résztudományaival, mint például a meteorológiával, a geológiával, a napfizikával stb. Örömmel tölt el az a tudat, hogy szakkörünkből országos hírű kutatók és tudósok kerültek ki.”

Dr. Szabó Gyula

(Eredetileg megjelent a Kilián György Gimnázium az Iskolánk életébõl című diákújságjának 1986/87. számában)